Devizahitelek

Talán többek által ismert hír, hogy Szlovéniában az ottani legfelsőbb bíróság semmissé nyilvánított egy svájci frank alapú szerződést, azonban ilyen döntés Magyarországon sajnos egyelőre nem várható. Pár mondatban azért felvázolnám a jelenlegi lehetőségeket.

Mivel 2008-tól drasztikusan emelkedtek a devizahitelek törlesztőrészletei, egyre több adósnak okozott gondot a hiteltörlesztés. Elkezdődtek a „devizaperek”, melyek eleinte sikeresek voltak az adósok szempontjából, aztán 2014-15-ben jöttek a jogszabályi változások. Ilyen volt pl. a 2014. évi XXXVIII. törvény, melynek 3. § (1) bekezdése törli az ún. árfolyamrés kockázatát. Ugyanezen § (2) bekezdése pedig kötelezi a bankokat, hogy a pénznemek közötti váltásoknál az MNB hivatalos árfolyamát alkalmazzák. Tekintettel arra, hogy ezek – a devizahitelesek „mentését” célzó – változások sokaknak nem biztosított jelentős javulást, így jelenleg is folytatódnak a devizaperek.

Az adósok a következő indokokkal fordultak Magyarországon a bíróságokhoz: egyoldalú szerződésmódosítás, THM változás, nem megfelelő felvilágosítás a hitelfelvételt megelőzően (árfolyamkockázat), valamint az Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) nem ismerése, melyre azonban a bankok előszeretettel hivatkoznak.

Az adósok érvei között jelentős súllyal bír, hogy a devizakockázat átruházása a bankok felől a fogyasztókra tisztességtelen, azok megfogalmazása nem világos.

 

Mivel a devizahitelek felvételére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a régi Ptk.) hatálya alatt került sor – mely 2014. március 15-ig volt hatályos, tehát az ezen dátum előtt kötött szerződésekre a régi Ptk. vonatkozik –, a 200. § (2) bekezdése szerint „Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.”

 

Indok lehet még a devizaper elindítására a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, melynek 213. §‑a szerint: „(1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

  1. a) a szerződés tárgyát,

[…]

  1. e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat”

 

A bíróságok több esetben hoztak az adósra nézve kedvező döntést, mint pl. a Budapest Környéki Törvényszék előtt folyó 1.G.40.506/2016 számon folyó ügyben. Bizakodásra adhat okot a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.196/2017/5. számon hozott jogerős ítélete is.

 

Félreértés ne essék: senkit nem szeretnék pereskedésre biztatni, csak tájékoztatást nyújtani, hogy van lehetőség – és némi remény is –, hogy szabaduljon az adós az adósságának egy részétől.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *