Munkaképtelenség, rokkantság?

Kicsit a svájci szociális jog egyik részéről a munkaképtelenségről.

Nem könnyű nekünk, akik teljesen másképpen szocializálódtunk azt elfogadni, hogy a munkaképtelenség még nem jelent azonnali rokkantságot. Nem leszünk azonnal ellátásra jogosultak a svájci szociális jog értelmében.

A svájci szociális jogban a munkaképtelenséget és azt a fogalmat, hogy keresőképtelen teljesen különválasztják.

Valaki lehet tehát munkaképtelen – orvosi szakvélemény alapján –  a saját szakmájában, de ez a szakvélemény csak és kizárólag a mostani szakmájára vonatkozik. A keresőképtelenség viszont egy gazdasági fogalom, csúnya fogalmakkal élve a mostani gazdasági/teljesítőképességi értékét határozza meg a munkavállalónak. A mostani gazdasági érték pedig a munkavállaló baleset/betegség utáni munkaerő piaci helyzetét adja meg. A munkavállaló nem „haszontalan”, hanem igenis más szakmában képes lehet még gazdaságilag értéket teremteni. Ha a munkavállaló elveszíti a jövedelemszerző képességét is, akkor beszélhetünk a svájci törvények értelmében rokkantságról. A jövedelemszerző képesség viszont nem orvosi, hanem gazdasági fogalom. Az orvosok írják le, hogy az adott baleset és betegség után milyen kezelések alá kellene a betegnek vetnie magát. Az orvos ad egy képet a munkavállaló kezelések utáni munkaerő piaci helyzetéről. A társadalombiztosítás pedig ez alapján meghatározza a munkavállaló teljesítőképességét a munkaerő piacon, hogy még mennyi a jövedelemszerző képessége.

A svájci szociális törvények értelmében csak egy előreláthatólag hosszadalmas vagy végleges jövedelemszerzésre képtelen állapot alapozza meg a rokkantsági nyugdíj lehetőségét. Ha valaki balesetet szenved, akkor természetesen elsődlegesen a felgyógyulás a cél, de arra ne számítsunk, hogy a biztosító nekünk életünk végéig járadékot fog fizetni. Az ellátásra jogosult személynek ugyanis kötelessége mindent megtenni a kárenyhítésére és itt most arra kell gondolni, hogy a biztosító járadék fizetésének a csökkentésére. A törvények világosan lefektetik, hogy az ellátásra jogosult személynek kötelessége újra orientálódni a munkaerő piacon, meg kell próbálnia az újbóli beilleszkedést. Sajnos ez sok esetben egy teljesen új szakma kitanulásával jár. A biztosító társaságok az ellátást nem egyik napról a másikra szüntetik meg, hanem egy 4-6 hónapos türelmi idő után. Ezen idő alatt a munkavállalónak kötelessége a megkísérelni az újrakezdést. Ezt természetesen nem egyedül kell megtegye, hanem joga van igénybe venni:

  • tanácsadást
  • átképzést
  • támogatást

Ha nem teszünk eleget a biztosító által megkövetelt feltételeknek, akkor bizony nagyon gyorsan ellátás nélkül maradunk, hiszen nem vagyunk jövedelemszerzésre képtelenek.

Forrás: Sozialversicherungsrecht