Szabálytalan munkaerő-kölcsönzés

Munkaerő-kölcsönzés. Nagyon sokan dolgoznak különböző munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül külföldön. Elsősorban az ápolásra, házvezetésre gondolok. Itt most a klasszikus kölcsönzésről beszélek amikor a munkavállaló a cég alkalmazottja, tőlük kapja a fizetést, de nem a cég telephelyén dolgozik, hanem egy családhoz van kihelyezve. Tudni kell, hogy a munkaerő-kölcsönzés szigorúan szabályozott és engedélyhez kötött tevékenység. A határon átnyúló tevékenységet is be kell jelenteni, engedélyhez kötött és a cég akkor végezhet ilyen tevékenységet, ha otthon is folytat munkaerő-kölcsönzést. A legtöbb magyar munkaerő-kölcsönző Magyarországon egyáltalán nem végez ilyen tevékenységet, tehát nem is kaphat engedélyt Németországban, Ausztriában vagy Svájcban. Nagyon téves az a felfogás, hogy nem is kell ilyen engedély és minden teljesen legális. Abban a pillanatban, hogy az utasítási jog átkerül a kölcsönvevőhöz, tehát a családhoz már munkaerő-kölcsönzésről beszélünk. Akkor nem kellenének engedélyek, ha a családnak semmiféle utasítási, felügyeleti joga nem lenne a munkavállaló felett, hanem azt a kölcsönbeadó cég gyakorolná továbbra is, ami valljuk be lehetetlen. Hiszen abban a pillanatban, hogy a cég aláírta a szerződést a kölcsönbeadásról az utasítási jog is kikerül a kezéből. Gondoljunk bele, hogyan is tudná a cégünk meghatározni a napi tevékenységet, hogyan tudna minket bármire is utasítani, mikor nem is lát bele. Ha az utasítási, felügyeleti jog továbbra is a kölcsönbeadó cégnél maradna, teljes káosz lenne és senki nem alkalmazna így munkaerőt. Teljesen lehetetlen dolog, hogy a saját kereteim között egy idegen adjon utasítást vagyis a kölcsönbeadó mondja meg, mikor, ki és mit csinálhat.

Mielőtt elindulunk nézzünk utána a cégnek, aki kivinne minket dolgozni.  A büntetések összege nagyon magas és nem csak a céget büntetik. A cég vezetői ellen bizony büntetőeljárást is indítanak.

A következő cikk a vállalkozóként (színlelt önfoglalkoztatás) dolgozó ápolókról.

 

A forrásadóról avagy mi is a Quellensteuer

A forrásadóról általában

Az adóterhelés Svájcban alacsonyabb, mint sok más országban. Mégis visszaigényelhetnek az itt élô külföldiek a forrásadóból. Milyen levonások érvényesíthetôek és hogyan mûködik az eljárás?

Svájcban az L és B-engedéllyel(tartózkodási) rendelkezôk fizetnek forrásadót. A C-engedéllyel(letelepedési) rendelkezôk úgy adóznak, mint a svájciak. Ide tartoznak még az ingatlantulajdonosok, a munkavállalók, akik évi 120.000 frank felett keresnek és azok a külföldiek, akiknek a házastársa svájci útlevéllel vagy C-engedéllyel rendelkezik. A G-engedéllyel rendelkezôk az állandó lakóhelyükön adóznak.

Svájcban is visszaigényelhetô a forrásadó, azonban máshogy, mint más országokban.

Milyen leírásokat érvényesíthetünk?

A levonások formái és mértéke kantononként eltér. A részletekért a kantonális adóhivatalhoz kell fordulni. A különbségek nagyok is lehetnek.

A legfontosabb leírások a forrásadóköteles külföldieknél a négy határmelléki kanton Aargau, Basel-Stadt, Thurgau és Zürich a következôek :

  • Továbbképzés
  • Távolsági átalány munkábajáráshoz
  • Elôtakarékosság
  • Tartásdíjak
  • Harmadik személy által gondozott gyermekek
  • Betegségek költségei és orvosi kiadások
  • Hitelkamatok
  • Adományok

Hogyan történik a visszaigénylés?

A nyomtatványokat a kiadások számláival be kell küldeni a lakóhely szerint illetékes kantonális adóhivatalhoz. A hivatal ellenôrzi a kérelmet és határozattal dönt a kérvényrôl és visszafizeti a megítélt összeget.

Határidôk

Zürich kantonban a tárgyévet követô év március 31-ig kell beküldeni a visszaigényléseket. Aargauban 5 éve van a forrásadózónak ugyanerre.

Elvált szülő vagyok

Ez a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről:

72 § (5) A szülő joga különösen, hogy

a) megismerje a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programját, házirendjét, tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról,

b) gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon,

c) kezdeményezze szülői szervezet, óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék létrehozását, és annak munkájában, továbbá a szülői képviselők megválasztásában mint választó és mint megválasztható személy részt vegyen,

d) írásbeli javaslatát a nevelési-oktatási intézmény vezetője, a nevelőtestület, az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, a pedagógus megvizsgálja, és arra a megkereséstől számított tizenöt napon belül az óvodaszéktől, iskolaszéktől, kollégiumi széktől legkésőbb a tizenötödik napot követő első ülésen érdemi választ kapjon,

e) a nevelési-oktatási intézmény vezetője vagy a pedagógus hozzájárulásával részt vegyen a foglalkozásokon,

f) személyesen vagy képviselői útján – jogszabályban meghatározottak szerint – részt vegyen az érdekeit érintő döntések meghozatalában,

g) az oktatási jogok biztosához forduljon.

Nagyon sok vita van az elvált szülők jogairól. A fenti törvénycikk az oktatási intézmény tájékoztatási kötelezettségét taglalja. Mivel a köznevelésről szóló törvény nem tesz különbséget a felügyeleti jogot gyakorló és nem gyakorló szülő között, emiatt teljesen hibás az a gyakorlat, hogy a felügyeleti jogot éppen nem gyakorló szülő semmiféle tájékoztatást nem kap az oktatási intézménytől. Erre a hibás gyakorlatra 2011-ben már az ombudsman is felhívta a figyelmet. A hvg cikk itt.

A Ptk is kimondja, hogy a felügyeleti jogot nem gyakorló szülő a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben (pl: pályaválasztás, külföldre költözés) döntési jogosultsággal rendelkezik. Ha a szülő nem kap az oktatási/nevelési intézménytől megfelelő tájékoztatást az nagyon megnehezíti a gyermekkel kapcsolatos lényeges döntések meghozatalát és ezzel az oktatási intézmény egy nagyon fontos jogától fosztja meg a felügyleti jogot éppen nem gakorló szülőt.